Levél az érzéseimről 

Jelen írásnak nem sok köze van sem spiritualitáshoz, sem az asztrológiához .... Ez ÉN vagyok jelen pillanatban .....valós érzéseim életem ezen szakaszán .....szeretettel Era 

Lassan őszi levelek hullnak a fákról

S mint életem kirakós darabjai apró darabokra száradtan koppannak a földre.

Ennyi idő után is fel tudom idézni

Édes mosolyod, vágytól elhomályosult tekintetted.

A szavak torkomon ragadnak, mint az eső cseppek a fagyós levegőben.

Tudom, hogy a varázsnak múlnia kell

Hisz az idő nem áll meg.

Minden mi elmémben még ott van az már a múlt

Én mégis ennyi idő után is fel tudom idézni

Lelkünk és testünk érzéki táncát , a még be nem teljesülteket is.

Lehet, hogy úgy tűnik jól vagyok, de nem éppen jól.

Élénken emlékszem az érzésre

Melybe féktelenül mertem bele veszni

S nincs már semmi mit még megtehetnék értünk

Pedig sejtszintig érzem a mindenség által megformált remekmű lehetőségét köztünk.

A szél lassan szétfúj mindent

Az emlék marad csupán

Ettől megszabadulni soha nem tudunk

Tudom Te se !

Hiába is próbálnánk

Mert minden pillanat különleges volt

Pont ezért állandóan újra és újra felbukkansz, hogy megtörj ismét, mint valami be nem teljesült ígéretet

Mellékesen ilyenkor gonosz vagy, ugye tudod, érzed Te is.

Nem telik az idő, mintha megbénított volna

Szeretnék régi önmagam lenni , mert az ártatlanságra emlékeztet

Aminek illata olyan, mint az éppen éledő természeté