Tükör konstellációk lényegéről

    Minap láttam egy filmet, ami megtörtént esetet dolgozott fel. Pontosabban a 2004-es Thaiföldön történt Cunamiról. Egy család életének egyik percről a másikra megváltozik az élete. A boldog családias nyaralás 1 perc alatt pokollá változik, ahol a veszteség, fájdalom, egyedüllét lesz úrrá. Megható volt látni, ahogy a filmen élethűen megelevenedik a természet ereje. Az ember porszemnyi mivolta tökéletesen átérezhető a filmben és egy pillanatra az ember agyán átsuhan a gondolat ez az az érzés, amikor rájössz senki és semmi vagy, sőt semmid nincs, és senkire nem számíthatsz csak magadra, a hitedre. A természet része vagy és semmilyen hatásköröd nincs, hogy felülkerekedj rajta, csak hitrendszeredet tudod átírni. A film sikertörténetet dolgoz fel, mert a család sok szenvedés után egymásra talál. Újabb megerősítést kaptam, hogy sorsunk kényszerítő ereje a téves hit-rendszereinket hívatott átírni. Átírás sikere pedig attól függ, milyen erős ez a hit, hány generáción keresztül hordozzuk magunkban és adjuk tovább, mikor ismerjük fel, megtaláljuk-e hol van benne a hiba és hogyan változtathatjuk meg. Most értettem meg a tükör konstellációk kényszerítő erejének mibenlétét. Itt nincs lehetőséged kibújni a feladat elől, muszáj, szembenéz önmagaddal, visszatartó erőiddel. A gödör legmélyére kerülve, ráébredsz, csak önmagad változtatásával tudsz a felszínre kerülni, a fényt meglátni.