Közösség = Köz-ős-s-ég

Közösség

KÖZ-ŐS-S-ÉG = közös őseink kapcsolata az égi isteneikkel ( isteni önmagukkal )

           Semmi köze a jelenben állandóan hangoztatót közösség erejében rejlő cselekvésre buzdításhoz, mely általában harcról, versengésről szól. Sőt magam részéről most ez inkább egy érzelmi zsarolás eszköze, megtűzdelve lelkiismeret-furdalás okozással. Közösség név mögé bújva, ha valaki nem áll be a sorba, mert másképp gondolkodik, érez, akkor jön a jól bevált mondat, nem vagy közösségi ember, szívtelen vagy, miért nem segítesz … stb. Ugye ismerős?

Bekúszott az ártás jelen világunkba ( most már jó ideje ) , és észre sem vettük , vesszük. Hisz ítélkezünk, elvárunk, harcolunk, versenyzünk …. mind olyasmit cselekszünk a közösség és szeretett nevében , ami a lélek teljes megsemmisítéséhez vezet.

Az univerzális nem ártás legelső törvényét szegjük meg, teljesen észrevétlenül!

Ez a törvény kimondja nem ártok senkinek sem gondolattal, sem szóval, sem tettel.

Ide csak felhangolás útján lehet eljutni. Napi meditációval , nincs más út , én is szomorúan vettem tudomásul , de ez van . Piszok nehéz nap mint nap , sőt sokszor zuhanok vissza , de nem szeretném már feladni ez biztos.

Egy tökéletes közösség számomra azt jelenti, minden benne élő egyénnek a saját belső felsőbb énjével napi szinten megfelelő kapcsolata van ( meditáció ) és ebből az állapotból merítkezve cselekszik itt a földön. Ebben az állapotban békesség van, első sorban önmagunkkal és utána mindenki mással, nincs versengés semmilyen téren!!!

A legelső megértésem, bevillanásom ezzel kapcsolatban akkor jött, amikor egy gyilkosságokkal foglalkozó műsorban egy hölgyet interjúvoltak meg, hogy mit üzenne lánya gyilkosának?

Mérhetetlen fókuszált, nyugodt és csendes volt a Nő. Mondata így szólt:  " Kérem, a saját belső istenét könnyű legyen neki az út, amin majd végig kell mennie újra és újra, míg abból a vágyból meg tud szabadulni, ami a gyilkoláshoz vezette őt. És kérem az én belső istenem, hogy minden alkalommal, ha a sors összehozz újra minket, tudjak neki segíteni, kilépni, abból a fojtó vágyképből, amiben van. Megbocsájtottam neki és tudom a lányom is így vélekedik , most nem sikerült segíteni neki , majd legközelebb " 

Itt értettem meg végleg, hogy mindenki saját vágyai fogságában él, csak ha kapcsolódik felsőbb énjével, bír kikeveredni méltatlan vágyaiból és szeretettel elfogadható vágyakkal élni és létezni ! Nincs más út, közösségileg sem, legalábbis nem abban a vélt közösségben, amit most mi itt emberek hinni vélünk, hogy valós és jó.