Fájdalom

       Minden fájdalom egy jel a szervezettől. Jel, hogy lelkileg és sorsfelvállalás ügyében kibillent az ember ,nem a megfelelő irányba halad. Jelen korszakban a legtöbbünknek az első, hogy orvoshoz fordulók, majd ő segít. Kemény és tudom sokaknak elfogadhatatlan kérdést teszek fel, de ha csak egy is elgondolkodik már megérte! Tényleg mélyen elhiszed, hogy a TE gondodon érdemben tud bárki is kívülről segíteni???? , részemről maximum irányt mutatni , de az is megfontolás kérdése kitől és milyen mértékben kérünk. Az emberi szervezet a legISTENIBB találmány, semmi más találmány (ide tartozik az orvostudomány is) nem annyira hatékony, mint a saját testi működésünk, öngyógyítás terén IS. Az más kérdés, hogyha nem jól működtetjük, elromlik, de megjavítani is első sorban mi magunk tudjuk. Kivétel ez alól, ha olyan visszafordíthatatlan dolog történik, amihez külső segítség kell, pl. eltörik a karunk, azt gipszbe kell tenni (bár jó magam még ilyenkor is elgondolkodom vajon miért most tört el, mi az, ami megállít ilyen módon, hogy ne menjek többet azon az úton, hisz minden törés egy kényszer leállás) Nem fogok minden esetet felsorolni, az olvasóra bízom a további gondolatmenetet.

Amire viszont most kitérnék, mert úgy érzem, érzékelem sokakat érint, az a LÁBFÁJDALOM. A láb a stabilitás, stabilan állok a lábamon (testileg, anyagilag és szellemileg) ez egy hármas stabilitás. Bármelyik kibillen a láb fájni fog és pont. Jelen korszakunkban át kell értékelnünk mind a három szintet és ez nem kis feladat és számomra teljesen természetes, hogy ennyien mozgásszervi fájdalommal küzdünk. Én is a magam módján, nem teszem kívülre magam! A különbség az, ÉN nem megyek orvoshoz, pontosan tudom, nem tud segíteni, bármennyire szeretne! A saját érzelmi, fizikai stabilitásomon kizárólag ÉN MAGom tudok. Nem egy könnyű feladat és még nehezebb elindulni ezen az úton, főleg fájdalommal együtt, de hiszem és saját tapasztalásomon keresztül tudom nincs más út! Hogy pontosan kinek hol és milyen mértékben billent meg az egyensúlya és ehhez mit hozott karmikusan előző életekből az nagyon EGYÉNI és egyéni megoldásokat kíván, NINCS KÖZÖS (s ég) segítségi lehetőség! A legelső és legfontosabb kérdés ebben a belső hit, mégpedig kiben hiszek: az orvosban ( külső valakiben vagy valamiben) , vagy önmagamban. Fel merem vállalni, hogy szembenézek önmagam azon mély és eltemettet részeivel, ahol a fájdalom minden szintje lakozik és átírom, megdolgozom vagy megfelelési (legyen az társadalmi, családi) kényszerből tovább zsigerelem önmagam.  Továbbá nem akkor foglalkozom már csak önmagammal , amikor a fájdalom már elviselhetetlen. Az öngyógyításhoz tartozik a megelőzés is, megadom a testemnek időben az öngyógyításhoz szükséges lehetőségeket úgy szellemileg , mint testileg. 

Az egyéni fájdalmakon túl létezik egy globálisan fájdalom, ami mindenkire hat, ha akarjuk , ha nem. Ez kizárólag , akkor kezd gyógyulni, ha egyénileg elindult a gyógyulás, fordítva nem működik ! Én egyetlen kérdést tennék itt fel :  Biztos az kell, hogy egymás fájdalmából olyan mértékű hasznot húzzunk, ami már a megelégedettségi szinten rég túl van ????  Mennyire van szükségem itt és most az életben, hogy megéljek miközben mértéktelenül nem húzok hasznot a más fájdalmából?? A további gondolatokat szintén az olvasóra bízom. 

Még egy utolsó gondolatot viszont itt hagyok : Jézus nem megváltani jött, irányt mutatott és nem kért érte semmit csak annyit amennyire éppen szüksége volt az életben maradáshoz, nagy különbség!!

Mindennemű fájdalom akár egyéni , akár globális addig marad az emberiséggel míg az univerzális megelégedettségi törvényt megérti és gyakorlatban elkezdi élni.